Chapter: one

-Kiss Nadia ! Azonnal kelj fel! Hallod dolgoznod kell menned! -hallom távolról kedves lakótársam keltését.- Ha nem kelsz fel 2 percen belül hozom a  hideg vizet!
-Mhmn. Már fent vagyok. Laci hallod élek ne merészelj leönteni!- de a következő pillanatban egy kancsónyi hideg víz kerül az arcomba.- Te szerencsétlen mondtam , hogy fent vagyok!
-Jól van na! Ne bánts tudod, hogy szeretlek! -nézett rám bociszemekkel.
-Ne nézz így nem hatsz meg. Na sipirc kifelé fel akarok öltözni. Utána megyek és csak holnap után reggel látsz legközelebb.
-Mi?!?! Na ne és én mit csinálok itthon holnap egész nap?
-Nem tudom , nagy fiú vagy feltalálod magad. -közben kiszálltam a pihe-puha  ágyikómból ami tiszta víz. Kerestem a szekrényemben egy farmert és egy toppot amire egy pulcsit vettem amin New York felírat víritott valamint egy UGG csizmát is hozzácsaptam a szettemhez.
 Laci közben elhagyta a szobámat.
-Kérsz reggelit? -üvölt végig a lakáson.
-Igen- válaszolok a konyha ajtajában. De visszafordulok és bemegyek a fürdőbe a  hajam csak kifésülöm, így lágy hullámokban omlik a hátam közepére. Sminknek pedig csak egy kis alapozót szájfényt és szempillaspirált alkalmazok. Lassan visszasasszézok a konyhába és leülök az asztalhoz. Laci elém rak egy tányér  tojást egy nagy bögre feketekávét  és egy friss zsemlét is elővesz.
-Most hogy-hogy 3 műszakod lesz?-nézz rám miközben Ő is leül enni.
-Túl sokan halnak meg mostanában, így is mind a 3-an dolgozunk. Hogy is mondjam a sok hülye tényleg beveszi ezt a világvége szart, ezért inkább öngyilkosok lesznek. Hidd el  ha én ezt az éjszakát egyedül kihúzom akkor már minden okkés lesz .-mondtam egy nagy mosollyal az arcomon.
-Ma leszel egyedül? -kérdezte két falat között.
-Ühüm. Kissé félek, de megoldom. -mondtam majd befejeztem a reggelimet. Tányérom és a bögrémet betettem a mosogatóba, a termoszomba beleöntöttem a maradék kávét. - 5 körül beugrasz és hozol még kávét?-néztem rá kiskutyaszemekkel
-Persze.  Neked bármit kiscsillag.
-Köszönöm. Szeretlek ugye tudod?-nyomtam egy puszit az arcára és beviharoztam a táskámért és a barna bőrkabátomért a szobámba . Amint mindent összeszedtem visszamentem a konyhába és nyomtam egy puszit meleg barátom arcára és a kocsikulcsomat felkapva szaladtam is ki a lépcsőházba. Leérve bepatantam az autómba.

A munkát pontosan 9 órakor tudtam elkezdeni. Hálelújá ezért nem tudnak szólni . Óramű pontossággal áldott meg Isten. De lökött vagyok el felejtettem  bemutatkozni. Kiss Nadia vagyok , 25 éves az orvosira járok, utolsó elötti évem, de már medika vagyok ugyebár, és ha hiszitek ha nem én olyan elvont vagyok , hogy patológusnak tanulok. Most biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy ki az a hülye aki patológusnak tanul? Én a magam nevemben azért tudok beszélni, mindenképpen orvos akartam lenni kiskoromtól kezdve de félek, hogyha miattam halna meg valaki akkor oly' mértékű depresszióba esnék hogy abbahagynám a munkámat. Ezért úgy döntöttem, hogy akkor már hullákon dolgozom, mintsem ne váltsam valóra az álmomat. Viszont félek a ma estétől , mert először fogok egyedül dolgozni és éjjel. Rajtam és a hullákon kívül senkimás nem lesz. De hiszek magamba és kész vége pont. Ez  lennék én.

Prologue

Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked,
minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.

Az a történet ami itt indult azt teljesen átírom. Új szereplők új történet az egész teljesen új lesz .