2012. december 30., vasárnap

Chapter: one

-Kiss Nadia ! Azonnal kelj fel! Hallod dolgoznod kell menned! -hallom távolról kedves lakótársam keltését.- Ha nem kelsz fel 2 percen belül hozom a  hideg vizet!
-Mhmn. Már fent vagyok. Laci hallod élek ne merészelj leönteni!- de a következő pillanatban egy kancsónyi hideg víz kerül az arcomba.- Te szerencsétlen mondtam , hogy fent vagyok!
-Jól van na! Ne bánts tudod, hogy szeretlek! -nézett rám bociszemekkel.
-Ne nézz így nem hatsz meg. Na sipirc kifelé fel akarok öltözni. Utána megyek és csak holnap után reggel látsz legközelebb.
-Mi?!?! Na ne és én mit csinálok itthon holnap egész nap?
-Nem tudom , nagy fiú vagy feltalálod magad. -közben kiszálltam a pihe-puha  ágyikómból ami tiszta víz. Kerestem a szekrényemben egy farmert és egy toppot amire egy pulcsit vettem amin New York felírat víritott valamint egy UGG csizmát is hozzácsaptam a szettemhez.
 Laci közben elhagyta a szobámat.
-Kérsz reggelit? -üvölt végig a lakáson.
-Igen- válaszolok a konyha ajtajában. De visszafordulok és bemegyek a fürdőbe a  hajam csak kifésülöm, így lágy hullámokban omlik a hátam közepére. Sminknek pedig csak egy kis alapozót szájfényt és szempillaspirált alkalmazok. Lassan visszasasszézok a konyhába és leülök az asztalhoz. Laci elém rak egy tányér  tojást egy nagy bögre feketekávét  és egy friss zsemlét is elővesz.
-Most hogy-hogy 3 műszakod lesz?-nézz rám miközben Ő is leül enni.
-Túl sokan halnak meg mostanában, így is mind a 3-an dolgozunk. Hogy is mondjam a sok hülye tényleg beveszi ezt a világvége szart, ezért inkább öngyilkosok lesznek. Hidd el  ha én ezt az éjszakát egyedül kihúzom akkor már minden okkés lesz .-mondtam egy nagy mosollyal az arcomon.
-Ma leszel egyedül? -kérdezte két falat között.
-Ühüm. Kissé félek, de megoldom. -mondtam majd befejeztem a reggelimet. Tányérom és a bögrémet betettem a mosogatóba, a termoszomba beleöntöttem a maradék kávét. - 5 körül beugrasz és hozol még kávét?-néztem rá kiskutyaszemekkel
-Persze.  Neked bármit kiscsillag.
-Köszönöm. Szeretlek ugye tudod?-nyomtam egy puszit az arcára és beviharoztam a táskámért és a barna bőrkabátomért a szobámba . Amint mindent összeszedtem visszamentem a konyhába és nyomtam egy puszit meleg barátom arcára és a kocsikulcsomat felkapva szaladtam is ki a lépcsőházba. Leérve bepatantam az autómba.

A munkát pontosan 9 órakor tudtam elkezdeni. Hálelújá ezért nem tudnak szólni . Óramű pontossággal áldott meg Isten. De lökött vagyok el felejtettem  bemutatkozni. Kiss Nadia vagyok , 25 éves az orvosira járok, utolsó elötti évem, de már medika vagyok ugyebár, és ha hiszitek ha nem én olyan elvont vagyok , hogy patológusnak tanulok. Most biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy ki az a hülye aki patológusnak tanul? Én a magam nevemben azért tudok beszélni, mindenképpen orvos akartam lenni kiskoromtól kezdve de félek, hogyha miattam halna meg valaki akkor oly' mértékű depresszióba esnék hogy abbahagynám a munkámat. Ezért úgy döntöttem, hogy akkor már hullákon dolgozom, mintsem ne váltsam valóra az álmomat. Viszont félek a ma estétől , mert először fogok egyedül dolgozni és éjjel. Rajtam és a hullákon kívül senkimás nem lesz. De hiszek magamba és kész vége pont. Ez  lennék én.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése